Kerek Edrő Csung Jüan Csikung Egyesület

AlkotÁS

Az alkotások rovatban csikungozók ihletett műveit tesszük közzé. Az élménnyújtás szándékán túl, szemléltetvén, hogy a gyakorlás különféle képességek kibontakozását hozhatja az élet bármely területén.

Szabadkai Dániel

Tanítómhoz

Bár a világban

száz a tanítás,

ezer a mester,

mégis, mit Tőled

örökül kaptam,

mindig kísér,

s újjá éled

a kikelettel.

KovÁcs Lajos

Morzsa

A vágódeszkán én vagyok a morzsa.

Mosolygok késre, kenyérre, pohárra.

Mindegy, hogy bor, vagy víz van benne?

Arany, vagy műanyag, egy az ára.

GÁSPÁR TAMÁS A Pania della Croce felÉ

Ilonka Nagyanyám emlékének

Úton járunk.
Ősök kövezett ösvénye vezet az Ég felé.

Ódon kolostor smaragdzöld vize
csendre int, ahogy erdejébe lépsz
s mélyében a hegycsúcs tiszta csillogását őrzi.
Árnyas gesztenyék alatt
páfrányok hullámai sejtetnek titkokat
de szigorú bükkök őrt állnak felettük.
Figyel az erdő.
minden lépésünket száz szem kíséri-
szándékaink, szívünk nem maradhat rejtve.
Ha figyelsz, te is felfeded életük:
ölelkeznek, büszkék, sarjakat nevelnek,
s eltüntetik lassan házaink romjait.

Feljebb már az Úton
a kitartó alázat
gót templommá hajló lombok alá vezeti a vándort.
Csarnokát végigjárni:lélekvizsgálat
s lépéseink csendes imáját
a mélybe nyeli a süppedő avar.
Egyszerre aztán
szikrázó ragyogásba fordul a tisztító félhomály:
a Fény örökzöld fái várnak
egy hegyi tisztás édenkertje körül.
Mint aki tündért lát
megremeg a lábad
s édes himnusszá tágul apró boldogságod.
Hazajöttél,pontosan tudod.
Sejtjeid lüktetnek, ha Igaz-szépet látsz,
s az örömtől bensőd sírás fojtogatja.

Pedig még tart az Út.
Szólít az ösvény, hogy lépj vele tovább
Ne féld elhagyni a szelíd mezőket
csodákat rejthet még a kopár hegyvidék.
Fárad már a lépés, meglassul az Út
A cserjék észrevétlen mögöttünk maradnak
A burjánzó életből köves pusztaság lett:
Nem érted, ez ösvény hogy vezet az égbe

A Természet ezalatt csendben hátralépett
A magasban füvekké s sziklává húzódott.
semmi se zavarjon, hogy megérezd a Teret
és elnémítson végtelen , ölelő ereje.
A teremtett világ függönyét elhúzva
előtted áll végül maga a Teremtő -
Megroggyan a lábad, íme hát a Titok:
Meglátni és érezni a Semmiben az Istent.

Vörös sziklapárkány nyúlik a völgy fölé
csendes meditációnak áldott, hű oltára
Szeresd az Erőt, mely körülvesz téged,
mely befogad, ha befogadod végtelen békéjét.
Belőled sugárzik már a tág Ölelés
Szép formái helyett most mélylő csendjét adja
Öröme szelíd mosolyt húz arcodra
- Ha nem több csupán, mint múló pillanat.

A hosszú ösvény végén formás kőhalom:
tisztelet a Hegynek, mely titkait föltárta.
Tedd hozzá halkan kő-örök háládat
s térj vissza a völgyek földi világába.